Kell-e félni Németországtól?

Németország szerepéről, hatalmi súlyáról, az európai érdekérvényesítő képességéről, az ország külső megítéléséről és a német identitásról szólt az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézetének a Konrad Adenaur Stiftunggal, valamint a NKE Nemzetközi Irodával közösen szervezett műhelyvitája. Az eseményen előadást tartott Andreas Rödder német történész, akinek „Ki fél Németországtól?” című könyve adta a témáját a rendezvénynek.

Prőhle Gergely, a Stratégiai Tanulmányok Intézet igazgatója köszöntőjében elmondta, hogy a könyv Németország és Európa állapotát nem statikusan, hanem folyamatként ábrázolja. Koltay András megnyitó beszédében arról szólt, hogy a magyar és a német nép ezer éve nem háborúzott egymással, amely az európai nemzetek között rendkívül ritka jelenség. „A két nép közötti utolsó fegyveres összecsapásra a 995-ös augsburgi csatában került sor” – fejtette ki az NKE rektora. A történelem „fekete lapjai” mellett – a két elvesztett világháború – fontos emlékezni a szívmelengető pillanatokra is. Németország jelentőségét jelzi, hogyha valami történik az országban, az kihat a térség többi államára is. „Éppen ezért fontos figyelni a német eseményekre” – hangzott el.

„A német egység idején úgy gondolták a németek, hogy a Németországgal szembeni aggodalmak már elmúltak” – mondta előadásában Andreas Rödder professzor. Úgy gondolták, hogy barátok veszik körül őket, miközben további aggályok merültek fel, melyek - például a német gazdasági hegemónia – jogosnak bizonyultak. A mainzi egyetem Legújabbkori Történeti Tanszékének vezetője szerint a német egység létrejöttében sokan Németország feltámadását látták, viszont a 2000-es években „Európa beteg embereként” kezdték aposztrofálni az országot. Rödder professzor könyvében a német identitást igyekezett megfogalmazni. „A németek kultúrnemzetként tekintenek önmagukra” – hangzott el. A német küldetéstudatot Heinrich Heine is megfogalmazta, melyhez szorosan kapcsolódik az univerzalizmus és az erkölcsi fölény. Idővel ez a felsőbbrendűség szélsőséges formákat öltött, amely a második világháború végével radikálisan megbukott. „Magukat gyakran képesek a németek hátrányos helyzetűnek tekinteni, akik csak Európa kincstárnokai” – fogalmazott. A Németországról alkotott kép országonként különbözhet. Andreas Rödder elmondta, hogy a legtöbb európai ország sokáig a háborúra és az erőszakra emlékezett Németországgal kapcsolatban. Könyvében öt következtetést írt le a jövőre nézve. Az egyik például, hogy ne tekintsen minden európai állam áldozatként magára. „Próbáljuk meg megérteni a másik perspektíváját. Ehhez hozzátartozik a kettős mérce elkerülése, vagyis ne várja el a többi uniós tagország, hogy Németország az európai érdekeket helyezze a sajátja elé” – fejtette ki. Hozzátette, hogy a németek se várják el saját problémáik megoldását más országoktól. Megállapítható, hogy az európai integráció nélkül nem beszélhetünk a német kérdésről. A professzor azt is kiemelte, hogy szükség van egy perspektívára az EU számára.

Kiss J. László arra hívta fel a figyelmet, hogy egy országgal szemben felállított percepciók önállósodhatnak és befolyásolhatják a politika alakítását is. „Az egyik legfontosabb kérdés a német paradoxon, miszerint Németország és Európa kompatibilis-e egymással” – vetette fel a kérdést a Corvinus Egyetem oktatója. A német identitással kapcsolatban megjegyezte, hogy „nem az emlékezet az alapja, hanem a múlttal való szakítás.”

Arról, hogy volt-e német hegemónia a rendszerváltozást követően Hettyey András beszélt. Frissen megjelent könyvében – Hegemónia helyett – Magyar-német kapcsolatok 1990-2002 között – amellett érvel, hogy nem volt tapasztalható az erős német dominancia a térségben. A Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék adjunktusa több kritériumon keresztül vizsgálta a kérdést, de a legfontosabb elemet, vagyis a direkt kényszert sosem alkalmazta Németország például Magyarországgal szemben. „Fair bánásmódot láthatunk és egymás álláspontjának figyelembevételét. Egy igazi hegemón sosem engedte volna a kelet-európai országok EU-csatlakozását” – fejtette ki. Hettyey András a mai Németországot „megszelídítettként” jellemezte.

Szent-Iványi István szerint Rödder könyve azzal foglalkozik, hogy a külvilág hogyan viszonyul Németországhoz és, hogy milyen félelmeket táplál az országgal szemben. Az Európai Parlament korábbi képviselője szerint érdemes egy másik szempontot is felvetni, miszerint nemcsak a külvilág fél, hanem a német politikai, akadémiai és a médiaelit egy része is tart Németországtól. „A német identitás meghatározása elég ingoványos, további kérdéseket vet fel” – magyarázta Ulrich Schlie, az Andrássy Egyetem tanára. Rödder professzor művére reagálva azon elmélkedett, hogy nagyobb veszélyt jelent-e Európára egy gyenge Németország, mintsem egy erős. Ehhez kapcsolódva Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium igazgatója arról fejtette ki a gondolatait, hogy filozófiai, ideológiai alapon melyik Németországtól érdemes jobban tartani.

„A félelem akkor igazán működőképes, mikor nem tudjuk, mitől félünk” – magyarázta Balázs Zoltán. Mivel ez a könyv központi témája, egyfajta bizonytalanságot tükröz a Corvinus Egyetem oktatója szerint. Rávilágított a kérdésre, hogy egy ilyen traumatizált történelem után lehet-e Németország Európa vezetője. A vezetéshez az kell, hogy megbízzunk a vezetésben. De mit eredményez az, ha a vezető sem bízik meg saját magában?

A német-magyar kapcsolatokról is kérdeztük a rendezvény két résztvevőjét:

 

Szöveg: Juhász Katalin

Fotó: Szilágyi Dénes

Videó: Halápi Katinka, Szöőr Ádám