A Visegrádi Együttműködés szerepe Európa jövőjének alakításában

Május 11-én került sor "A Visegrádi Együttműködés szerepe Európa jövőjének alakításában" című nemzetközi konferenciánkra, melyre 130 érdeklődő regisztrált. A téma horderejét, az előadók jelentőségét, és egyúttal az online formátum előnyeit is mutatja, hogy a hazai résztvevők mellett a képernyőn megjelentek Lengyelországból, Franciaországból, Németországból, az Egyesült Királyságból, Spanyolországból és Bosznia-Hercegovinából bejelentkező hallgatók is. Az előadásokat követően élénk eszmecsere alakult ki a meghívott előadók és a résztvevők között.

A konferenciát Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet, a Nemzetközi Visegrádi Alap ügyvezető igazgatója nyitotta meg, Prőhle Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány és az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézete igazgatója bevezető témafelvetését követően. Előadást hallhattunk Hubert Védrine volt francia külügyminisztertől, Jerzy Buzek EP képviselőtől, Lengyelország volt miniszterelnökétől, az EP volt elnökétől, valamint Martonyi Jánostól, Magyarország volt külügyminiszterétől.

PRŐHLE GERGELY bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a Visegrádi Együttműködés tagállamai 30 éve arra kötöttek szövetséget, hogy egymást segítve minél előbb az euro-atlanti integráció részeseivé váljanak. Mindamellett, hogy az együttműködés az elmúlt harminc évben számos fordulaton ment keresztül, az utóbbi néhány évben a négy tagállam Európai Uniós jelentősége kifejezetten megnőtt. Kitért arra is, hogy a konferencia dátuma nem véletlenül esik ilyen közel az Európa-nap évfordulójához (május 9.), hiszen az európai zsidó-keresztény kultúra összeköti Európa keleti és nyugati részét még akkor is, ha manapság bizonyos kérdéseket illetően nincs közöttük egyetértés. Hozzátette, hogy „ha Habsburg Ottó Európai Parlamenti képviselőként a hidegháború éveiben is bízott ebben, akkor talán nekünk sincs okunk a kishitűségre.”

SZILÁGYINÉ BÁTORFI EDIT nagykövet, a Nemzetközi Visegrádi Alap ügyvezető igazgatója arra helyezte a hangsúlyt, hogy a V4 nélkül nem kerülhetett volna sor Európa újraegyesítésére, valamint, hogy a közös európai sors alakításában a visegrádi tagállamoknak kiemelt szerepe van. Az általa vezetett Visegrádi Alap a tagállamok belső kohéziójának erősítésére, egymás kultúrájának, belső világának megismertetésére törekszik, ugyanakkor igyekszik előmozdítani a V4-ek kapcsolódását más uniós tagállamokhoz is. A tudományos műhelyek, civil szervezetek, művészeti csoportok együttműködése segít kialakítani azt a szövetet, ami a politikai szándékokon és a gazdasági érdekeken túl összetartja a régiót és Európát.

HUBERT VEDRINE, korábbi francia külügyminiszter előadásában világpolitikai összefüggésbe helyezte Európa és a V4-ek kapcsolatát, kiemelve, hogy a szakértők és a diplomaták perspektívája gyökeresen más, mint a francia polgároké. Oroszország és Kína kapcsán hangsúlyozta, hogy mindkettő esetében nagy óvatosság, differenciált megközelítés  javallt, ami azt jelenti, hogy el kell kerülni, hogy a két keleti hatalom nagyon egymásra találjon a nyugati, transzatlanti erőkkel szemben. Védrine tapasztalata szerint a franciák „nem lelkesednek” az Európa-gondolat iránt, sőt, inkább szkeptikusnak mondhatók, s elsősorban „saját magukat szeretik középpontba helyezni, így legtöbbjüknek arról sincs információja, hogy mely politikai erők irányítják ma Európát”. Pedig Európának fontos „stratégiai-koordinációs, figyelemfelkeltő” hivatása lenne, ennek kellene megfelelnie. Toqueville-t idézte , aki szerint a demokráciák hisztérikus módon kezelik a problémákat, s ennek jegyében a francia polgárok többsége a hazai viszonyokról kialakított véleményét vetíti a kontinens közös ügyeire is. Közép-Európáról szólva elmondta, hogy már Mitterand elnök tanácsadójaként is több mint száz, a térséget érintő találkozót kezdeményezett, és máig szilárd meggyőződése, hogy Európának sokkal komolyabban kéne vennie a V4 együttműködést. Utalva az elmúlt évek egyik legégetőbb, a bevándorlással kapcsolatos, az európai eliteket megosztó vitájára, kiemelte a civilizációs szempont fontosságát, amit Közép-Európában sokkal inkább hangsúlyoznak, mint másutt. Az „angelizmust”, a humanitárius szempontok kritikátlan hangsúlyozását nem lehet összekeverni menekültjog civilizációs előírásaival, aminek nagyon is objektív szempontjai vannak.

JERZY BUZEK, EP képviselő, volt lengyel kormányfő kifejtette, hogy a mostani V4 természetesen nem ugyanaz, mint 10, 20 vagy 30 évvel ezelőtt, a közép-európai államok azonban évszázadok óta rendelkeznek tapasztalatokkal az integrációt illetően. Kiemelte, hogy a polgári állam nyitott, együttműködésre késztető alapjait, ami eredetileg fémjelezte a visegrádi országokat, érdemes lenne újból középpontba helyezni. Ezt alulról szerveződő, civil társadalmi megoldásokon keresztül látja a leginkább megvalósíthatónak. A visegrádi országokat, véleménye szerint három elv köti össze a leginkább, melyek közül az első „a menekülés a Kelettől”, a nyugati értékrendhez való tartozás. A második a szolidaritás, a sorsközösség. A harmadik a partikuláris és univerzális értékek és érdekek egyensúlyban tartása, vagyis, hogy az európai érdek ne kerekedjen felül a nemzeti érdekeken, és viszont.

MARTONYI JÁNOS, Magyarország volt külügyminisztere előadása kezdetén leszögezte, hogy létezik közép-európai identitás, azonban az európai identitás alkotóelemeként, nem független hovatartozás-tudatként. Ennek érzékeltetésére, tekintettel a jelen lévő korábbi minisztertársára és barátjára is, franciául sorolta fel a közép-európai identitás számára legkarakteresebb vonásait: diversité, intensité, sensibilité, créativité, nervosité , névrose, mélancolie, pessimisme, angoisse/Angst, complexe d’infériorité, complexe de supériorité. Külön is kiemelte, Hubert Védrine önironikus megjegyzéseire rímelve, hogy „önképünk gyakran nem fedi a valóságot, nagyobbnak gondoljuk magunkat, mint amilyenek vagyunk”, viszont értékeink, érdekeink képviseletére olykor kilátástalannak tűnő helyzetekben is mindig „vállaljuk a harcot”. Megállapította, hogy a kereszténység nélkül nem tarthattuk volna meg nemzeti identitásunkat, ennek az összefüggésnek jelentős szerepe van történelmünk alakulásában.

Martonyi véleménye szerint földrajzi helyzetükből fakadóan, a V4 tagállamainak fontos szerepe van az integrációban, a közös biztonságpolitikában és a külső kereskedelmi kapcsolatok fenntartásában, ennek kapcsán külön is kiemelte a Keleti- és a Déli-Partnerség szerepét. Elmondta, hogy az alapvető értékek elismerését illetően nincs vita a tagállamok közt, viszont hangsúlyozta a média káros szerepét a minden Alapot nélkülöző állítások terjesztésében. Határozottan aláhúzta: Közép-Európa marad az Európai Unióban, nem lép ki, segíti az európai építkezést, nagyon is különbséget tud tenni a differenciálás és a fragmentáció között. Ennek kapcsán elmondta,  A V4 szerinte egy olyan regionális együttműködés, ami alapvető építőköve az európai integrációnak és több ehhez hasonlóra lenne szükség Európában. „Közép-Európa és ezen belül Magyarország nem híd Nyugat és Kelet között, hanem hídfő, ezért stabilnak kell lennie, mert különben ledől a híd” - tette hozzá.

A hallgatóság kérdésére, hogy a fiataloknak mi lehet a szerepe a V4 jövőjét illetően, Szilágyiné Bátorfi Edit azt válaszolta, hogy nagyon fontos a kritikus, differenciált gondolkodás megőrzése és a közös alapértékek, egymás nyelvének, kultúrájának minél alaposabb megismerése.

A konferencia visszanézhető az alábbiakban és Youtube-on is, magyaron kívül angol, francia és lengyel nyelven is.