Német belpolitikai helyzetjelentés szabaddemokrata szemszögből. A kelet-közép-európai országokat meg kell hallgatni!

Alexander Graf Lambsdorff német szabaddemokrata (FDP) politikus, az FDP-frakció nemzetközi ügyekért felelős frakcióvezető-helyettese, az Európai Parlament Demokráciáért és Emberi Jogokért felelős korábbi alelnöke volt a második vendége az „Európa a német és a francia választások küszöbén” című online beszélgetéssorozatunknak, melyet ezúttal az Andrássy Egyetem Budapest Diplomácia Centrumával közösen szerveztünk.

Szeptember 26-án Németország új parlamentet (Bundestag) választ. A Szövetségi Köztársaság történetében először nem indul hivatalban lévő kancellár az újraválasztásáért. A Merkel-korszak visszavonhatatlanul véget ér. Három jelölt áll készen, hogy – minden valószínűség szerint egy koalíció élén - Merkel kancellár helyére lépjen, amire még szintén nem volt példa Németország történetében. Nem meglepő tehát, hogy különösen nagy érdeklődés övezi külföldön – nemcsak Európában – a német politikai pártok kül- és biztonságpolitikai, csakúgy, mint a gazdasági és környezetvédelmi pozícióit.

Ezekről a kérdésekről beszélgetett Graf Lambsdorffal Prőhle Gergely a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézete igazgatója és Dr. Heinrich Kreft, az Andrássy Egyetem Budapest Diplomácia Centruma igazgatója és a Diplomácia II Tanszék vezetője.

 

Graf Lambsdorff, akinek nemrégiben jelent meg új könyve „Amikor elefántok harcolnak – Németország szerepe a 21. század hidegháborújában” címmel, shakespeare-i drámaként jellemezte a német belpolitikai helyzetet, végigtekintve a pártok kancellárjelölt állítási fejleményein három hónappal a német választások előtt.

A Kereszténydemokrata Unió (CDU) hosszas pártelnökválasztási procedúra után (3 észak-rajna-vesztfáliai jelölt közül) választotta meg idén Armin Laschet-et pártelnöknek, a kancellárjelölt állítás során pedig még külön belső „csatát” vívott a koalíciós partner testvérpárt Keresztényszociális Unió (CSU) rendkívül népszerű elnökével, Edmund Stoiber bajor miniszterelnök-pártelnökkel. Végül győzött a kemény belső CDU-ellenállás, miszerint nem akarják szétválasztani a CDU-pártelnöki és kancellárjelölti pozíciót, így a belső „csatározások” után Armin Laschet indul a választásokon a CDU/CSU kancellárjelöltjeként.

Az „egykori káoszpárt” Zöldek kancellárjelölt választási folyamatát Graf Lambsdorff rendkívül professzionálisnak értékelte: zárt ajtók mögött, lenyűgöző eredménnyel választották meg Annalena Baerbock-ot kancellárjelöltnek. A német Szociáldemokrata Párt (SPD) nem pártelnököt, hanem Olaf Scholz alkancellárt, szövetségi pénzügyminisztert jelölte kancellárjelöltnek. Graf Lambsdorff Scholzot Merkelhez hasonlította, hiszen élvezi az emberek bizalmát, népszerű, racionális, tényszerű, nyugodt, nem túl kommunikatív, de megbízható, van tapasztalata és kompetens. Mindezek hatására az SPD népszerűsége, bár messze van egy néppártétól, de újra növekszik. Saját pártja, a német Szabaddemokrata Párt (FDP) kapcsán Graf Lambsdorff elmondta, egyszer jelöltek eddig kancellárt, de az is hiba volt. Az FDP úgy döntött, Lindner pártelnöknek nem lenne reális esélye a kancellári pozícióra, ezért inkább nem állítanak kancellárjelöltet. Az FDP számára fontos téma a szadadság kérdése a Covid kapcsán is (mely szabadságkorlátozások elfogadhatók?), és ellenzéki pártként jelzik is a Covid-kezelése kapcsán a kormányzati intézkedésekkel kapcsolatos kritikáikat, azonban megnehezíti kommunikációjukat, hogy javító szándékú észrevételeiket ne mossák össze a két szélsőséges párt kritikus hozzáállásával. A két szélsőséges párt, az Alternatíva Németországért (AfD) és a Baloldal (Linke) esetében felhívta a figyelmet a komoly belső problémákra (Kelet-Németországban a Baloldaltól sok választót szív el az AfD!).

A főbb választási témák kapcsán Graf Lambsdorff a klímapolitikát jelölte meg első helyen. Ennek kapcsán hangsúlyozta, bár tényleg nagyon fontos téma, a közvéleménykutatások szerint azonban ténylegesen a lakosság mintegy 22%-át érdekli igazán, a többséget a gazdaság, az oktatás és a belső biztonság témája foglalkoztatja.

A választások lehetséges kimenetelére vonatkozóan több koalíciós lehetőséget vázolt fel: valószínűbbnek tartja a fekete-zöld (CDU/CSU-Zöldek), a Jamaika- (CDU/CSU-FDP-Zöldek) vagy a Németország-koalíció (CDU/CSU-FDP-SPD) létrejöttét, esetleg a jelzőlámpa-koalíciót (SPD-FDP-Zöldek), de matematikailag egy Zöldek vezette zöld-piros-piros koalíció (Zöldek-SPD-Linke) sem zárható ki (ez megítélése szerint külpolitikailag drámai lenne).

Graf Lamsdorff a CDU külpolitikai programját az FDP-jéhez hasonlította, mindkettő Atlanti orientáltságú. Armin Laschet alapvetően a merkeli külpolitikát folytatja, ugyanakkor Kínával vagy az Északi Áramlat 2 gázvezetékkel kapcsolatos kijelentései és tettei időnként ellentmondásosak Brüsszel és az USA számára is. Az európai integráció előmozdításában Graf Lambsdorff fontosnak tartja Franciaország szerepét, ezért döntő lesz a 2022-es francia választások kimenetele, mert az EU csak akkor megy előre, ha Németország és Franciaország ugyanazt akarják. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a kelet-közép-európai országokat meg kell hallgatni! Egység nélkül nem lehet előrehaladni!

A beszélgetés zárásaképp Prőhle Gergely hangsúlyozta, hogy a nyílt, szabad eszmecserét, a „lambsdorffi hagyományt” (utalva Alexander Graf Lambsdorff édesapjának, Hagen Graf Lambsdorffnak és nagybátyjának, Otto Graf Lambsdorffnak Magyarország iránti nyitottságára) feltétlenül folytatni kell, lehetőség szerint legközelebb élőben.