Az Élysée-szerződés megteremtette a francia-német megbékélés alapjait, mi, magyarok, hatvan évvel később különösen vágyunk a békére – jelentette ki Varga Judit igazságügyi miniszter a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE). A Habsburg Ottó Alapítvány és az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézet Az Élysée-szerződés hatvan év távlatából című rendezvényén arra az 1963. január 22-én aláírt egyezmény emlékeztek, amely új alapokra helyezte Franciaország és Németország évszázados rivalizálással terhelt kapcsolatait.
A 60 éve kötött Élysée-szerződés az Adenauer-De Gaulle-korszak csúcspontja volt, megkötése a történelmi múltból fakadóan súlyos erőfeszítéseket követelt a két ország közvéleményétől és politikai elitjeitől. A kontraktus aktuális üzenete, hogy az Európai Unión belül a nemzeti érdekérvényesítés és az európai egység gondolata nem egymásnak ellentmondó fogalmak – nyitotta meg a rendezvényt a szervező intézet és alapítvány igazgatója, Prőhle Gergely. Köszöntőjében Deli Gergely, az NKE rektora arról beszélt: a 60 évvel ezelőtt aláírt szerződés stabilitást és prosperitást hozott Európa számára. Az egyetem fontos partnerként tekint Franciaországra és Németországra. Az NKE 69 együttműködési megállapodáson alapuló nemzetközi partneri kapcsolatának jelentős része, szám szerint 42 Európát érinti: a közigazgatási képzések terén komoly tapasztalattal rendelkező Franciaországgal például intézményközi megállapodásai és Erasmus kapcsolatai vannak az egyetemnek, míg Németországban 8 partnerintézménnyel működik együtt.
„Erős nemzetek erős Európájára van szükség" – fogalmazott a rendezvényen Varga Judit igazságügyi miniszter, aki szerint az Élysée-szerződés hat évtizedes múltja mutatja, hogy az európai együttműködés alapja a nemzetek közötti kooperáció. A tárcavezető szerint a szerződés jó példával járt elő, aláírását követően ugyanis olyan események történtek, amelyeknek döntő szerepük volt a népek közötti megbékélésben és a világpolitikai együttműködésben. 1963-ban állapodott meg az Egyesült Államok és a Szovjetunió a közvetlen kapcsolatot megteremtő forródrót létesítéséről, ekkor tették közzé XXIII. János pápa enciklikáját a nemzetek közötti békéről, illetve Magyarország épp 1963-ban emelte kapcsolatait nagyköveti szintre több nyugat-európai országgal. 60 évvel a történelmi megbékélés után „mi magyarok különösen vágyjuk a békét, hiszen a szomszédunkban háború dúl”, a konfliktusra „Magyarország a nemzettársait féltő anyaországként” tekint, hiszen Kárpátalján 150 ezres magyar kisebbség él – tette hozzá Varga Judit.
Claire Legras, Franciaország budapesti nagykövete arról beszélt: az Élysée-szerződés a kétoldalú kapcsolatok megújítása mellett az együttműködés célját is magában hordozta az egységes Európa megvalósításáért. A diplomata szerint mindez ma számos kihívással küzd, például a védelempolitika területén a kontinensnek nincs meg a kellő súlya, amelynek következményeként sok európai úgy gondolja, hogy biztonságát a NATO és az Egyesült Államok garantálja. A német-francia elképzelések soha nem voltak ekkora harmóniában, mint manapság, ugyanakkor természetes, hogy vannak eltérő álláspontok, de a két ország együtt akar haladni Európa érdekében. Julia Gross, Németország budapesti nagykövete szerint a szerződés aláírása óta a két ország ellenálló, szuverén és cselekvőképes Európai Unióért dolgozik. Julia Gross a kontinensre váró kihívások között említette a kínaiakkal való kapcsolatok, a klímapolitika és az egyik legfontosabb, a közös védelem- és biztonságpolitika kérdéseit.
A rendezvény panelbeszélgetésén Kiss J. László, a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa arról beszélt, hogy az Élysée-szerződés idején a hidegháborús korszak kontextusát egyebek mellett az atomháború veszélyének kérdései, de a berlini fal 1961-es létrejötte is befolyásolták. Gazdag Ferenc, az NKE professor emeritusa arra világított rá, hogy De Gaulle tettei, például a Kínai Népköztársaság elismerése „megrázta” Európa közvetlen alárendelését az amerikai politika alá, amely az európai önállóság kiépítésének gondolatát vetette fel. Eric-André Martin, a Francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének munkatársa arról szólt, hogy az Élysée-szerződés „a jóakaratú emberek hozzájárulása” volt ahhoz a vízióhoz, hogy soha ne legyen a népek között háború.
Ez a kontraktus érzelmi töltete, amely érettségről tesz tanúbizonyságot, és más megbékélési mozgalmakat is jó példával lát el. Patrik Hetzel, a Francia Nemzetgyűlés képviselője elzászi származásúként arról beszélt, hogy az Élysée-szerződés reménykeltő lendületet adott a régiónak, ahol helyi szinten lettek együttműködő partnerek az egykori ellenségek. Heinrich Kreft, korábbi luxemburgi nagykövet, az Andrássy Egyetem tanszékvezetője szerint a szerződés stabilitást, békét és rendet hozott. Európának ezeken az alapokon „bővítés képesnek” kell maradnia, az uniós struktúrákat pedig úgy kell alakítani, hogy azok elbírják a hamarosan akár 35-36 tagúvá váló közösséget is. „Németország a kompromisszumok országa” – fogalmazott Trócsányi László, az Európai Parlament képviselője, korábbi párizsi nagykövet, aki szerint manapság Macron elnök és Scholz kancellár személyében két eltérő stílus is képes együttműködni egy olyan Európában, amelynek 2004 óta kevés a sikere a gazdasági és migrációs válság, a pandémia és a háború árnyékában, amely kérdésekben közös európai víziókra lenne szükség.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes