A német származású amerikai diplomata világpolitikai jelentőségű munkássága volt a témája az Értékek és reálpolitika - Kissinger 100. című konferenciának, amit a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) tartottak május 26-án. Az eseményen magyar és külföldi szakemberek tartottak előadást, illetve válaszoltak az érdeklődők kérdéseire.
„Ha az ember végigköveti a pályafutását, akkor látja azt, hogy itt egy európai ember műveltsége jelenik meg, olyan ember műveltsége, aki tisztában van azzal, hogy az európai történelem milyen tanulságokat hordoz” – jelentette ki Henry Kissingerről megnyitóbeszédében Prőhle Gergely, az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézetének és a Habsburg Ottó Alapítványnak az igazgatója. Felidézte: a német származású amerikai politikus már 1973-ban arra figyelmeztette az öreg kontinens vezetőit, hogy nem feltétlenül érdemes a transzatlanti viszony rovására megerősíteni az európai együttműködést. Beszélt arról a találkozóról is, ahol Kissinger egy Európa térkép előtt gyakorlatilag felvázolta, mi történik majd az előttünk álló 20-30 évben és meddig jut el Oroszország.
A konferencia első részében Jérémie Gallon, a McLarty Associates tanácsadó cég európai részlegének igazgatója mutatta be a százéves politikust, akiről Henry Kissinger, az európai címmel könyvet is írt. Kiemelte: a génjeiben is benne volt az európai és hosszú távú gondolkodás, amit amerikai diplomataként és külügyminiszterként is képviselt. Úgy fogalmazott: Kissinger igazi európai realista. Kitért arra is: a politikus hitt abban, hogy minden döntését úgy kell meghoznia, hogy azok etikai és morális szempontból megfelelőek legyenek, de közben Amerika hosszú távú érdekeit is képviseljék. Fő célja külügyminiszterként az volt, hogy elkerüljék a nukleáris konfrontációt a Szovjetunió és az Egyesült Államok között – mutatott rá.
Henry Kissinger életpályájáról, történelemszemléletéről és politikai felfogásáról Ulrich Schlie, a Bonni Egyetem Biztonságpolitikai és Stratégiai kutatásért felelős tanszékének professzora beszélt. Az oktató – aki tanított a budapesti Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemen is – szerint nincs olyan élő politikus vagy tudós, aki ennyire alaposan tudott volna világpolitikáról gondolkodni és nyilatkozni, mint Kissinger. Emlékeztetett: visszavonulása ellenére a diplomata John Fitzgerald Kennedy óta valamennyi amerikai elnök tanácsadója volt.
Henry Kissinger és Habsburg Ottó levelezését – amely gazdag forrásanyagot szolgáltat a XX. század történetéről, különösen a hidegháborúról, így a konferencia ötletét is ez adta – Kocsev Bence, a Habsburg Ottó Alapítvány tudományos munkatársa mutatta be a jelenlévőknek. Részletesen beszámolt az 1970-es évekről, amelyek mindkét politikus számára meghatározóak voltak. Kiderült az is, hogy a levelek foglalkoznak Európa akkori geopolitikai helyzetével, kapcsolatával az Egyesült Államokkal, a Szovjetunióval és Kínával is.
A következő panel témája Kína volt, amelyről Szemerkényi Réka, korábbi washingtoni nagykövet, az International Republican Institute vezető tanácsadója beszélgetett Csák János kulturális és innovációs miniszterrel, Salát Gergellyel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kína Tanszékének vezetőjével, valamint Magyarics Tamás korábbi dublini nagykövettel, az Egyesült Államok történetével és külpolitikájával foglalkozó professzorral.
Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok és Kína egymással szemben álló nagyhatalmak, a kereskedelmi kapcsolatok és a befektetések mégis csúcson voltak a két ország között 2022-ben – emlékeztetett Csák János. A miniszter szerint az ázsiai ország nem hagyható figyelmen kívül a nemzetközi folyamatokban, mert gazdasága az elmúlt két évtizedben átlagosan hét százalékkal nőtt évente. Kifejtette: Kínában a német tőkebefektetés összege 95 milliárd euró, a Volkswagen átbevételének fele pedig onnan származik. A Dél-kínai-tengeren zajlik a világkereskedelem 50 százaléka, a világ olajkereskedelmének 33 százaléka és az LNG-kereskedelem kétharmada – részletezte.
A kínai gazdaság két motorja az export és a belső kereslet – mutatott rá Csák János, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a kínai középosztály nagyobb létszámú, mint az Európai Unió teljes népessége. Kitért arra is, hogy 1981-ben még a kínai társadalom 80 százaléka élt mélyszegénységben, vagyis 1,2 dolláros napi jövedelem alatt, napjainkban azonban ez az arány már csak 0,5 százalék. Ez azt jelenti, hogy 860 millió ember kijött a mélyszegénységből – tette hozzá.
Két egzisztenciális kérdés áll Kína előtt: az egyik, hogy ilyen gyors gazdasági növekedés mellett mennyire képes megtartani az identitását, a másik, hogy mit tekint fenyegetésnek – fogalmazott a miniszter, aki szerint nem lenne célszerű az Uniónak politikai nyomásra „elvarrnia a szálakat” a kínai piaccal.
„Mint minden nagy államférfit, őt is a béke kérdése érdekelte, és egyértelműen arra tette fel az életét, munkásságát, hogy a nagyhatalmak közötti konfliktusokat minimalizálja és a háborúkat lehetőleg elkerülje” – idézte fel Kissinger Kínával kapcsolatos politikai hozzáállását Salát Gergely. Emlékeztetett: Az 1970-es évek elejétől a kínai-amerikai kapcsolatok fejlődtek, majd 1989 után Amerika szankciókat vetetett ki Kínára, Kissinger pedig azért utazott többször az ázsiai országba, mert „megpróbált kárt menteni”.
„Kissinger és Nixon ezzel a Kína-politikával azt jelezte, hogy az érdekek előrébb valók, mint az értékek” – hangsúlyozta Magyarics Tamás, utalva egyebek mellett a bismarcki elvekre, amelyekhez Kissinger is ragaszkodott, és amelyek Európában sokáig meghatározták az irányvonalakat. Ez viszont az amerikaiak nem tetszését váltotta ki – szögezte le.
A konferencia második részében Jeszenszky Géza, Magyarország korábbi külügyminisztere, egykori washingtoni nagykövet a transzatlanti kapcsolatokról beszélt, valamint az uniós tagság fontosságát hangsúlyozta. Végül Janne Haaland Matlary Norvégia korábbi külügyminiszter-helyettese, az Oslói Egyetem professzora, illetve Emil Brix egykori moszkvai nagykövet, a Bécsi Diplomáciai Akadémia igazgatója az orosz-ukrán háborúról fejtette ki gondolatait.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes